A falon belül elhelyezett WC tartályok egyik legnagyobb előnye, hogy nincsenek szem előtt és nem foglalnak el hasznos helyet a térből, így kisebb fürdőszobákban is tágasabb érzetet keltenek. Ez a technológia egy stabil acél tartókeret segítségével épül be a falba vagy egy gipszkarton előtétfal mögé, majd a burkolat teljesen elrejti a tartályt és a csatlakozásokat. Sokan tartanak attól, hogy egy esetleges meghibásodás esetén falat kell bontani, azonban a modern gyártók ezt a problémát már elegánsan megoldották. A nyomólap eltávolítása után egy tágas szerelőnyíláson keresztül minden belső alkatrész, a töltőszelep és az öblítő mechanika is könnyen hozzáférhető és javítható.Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a falba rejtett rendszerek szerelése és alkatrészellátása általában magasabb költségekkel jár, mint a külső tartályoké. A prémium márkák, mint például a Geberit vagy a Grohe, rendkívül tartósak, de a javításukhoz specifikus szakértelem és gyári alkatrészek szükségesek. Duguláselhárítási szempontból ezek a tartályok kiválóak, amennyiben jól vannak beállítva, mivel a magasról vagy nagy nyomással érkező víz képes hatékonyan tisztítani a vezetékrendszert. Ugyanakkor a túl alacsonyra állított öblítési mennyiség ezeknél a típusoknál is vezethet lerakódásokhoz a csőhálózatban.
A falon kívüli tartályok – Egyszerűség és hatékonyság
A falon kívül elhelyezett tartályok között megkülönböztetünk felső és alsó elhelyezésű változatokat, amelyek működési elve jelentősen eltér egymástól. A felső elhelyezésű tartályok általában kétméteres magasságban találhatók, és a gravitáció erejét kihasználva juttatják a vizet a csészébe egy vékonyabb öblítőcsövön keresztül. Ezek a műanyag tartályok bár esztétikailag nem a legszebbek, a duguláselhárító szakemberek kedvencei, mivel a magasból lezúduló víz akkora kinetikai energiával bír, amely szinte bármilyen szennyeződést képes a főcsatornáig eljuttatni. Hátrányuk a zajos működés és a szigetelés nélküli típusoknál jelentkező páralecsapódás, ami folyamatos nedvességet okozhat a padlón.
A páralecsapódás elkerülése érdekében érdemes a hungarocell szigeteléssel ellátott belső tartályos modelleket választani, amelyek csendesebbek is és megelőzik a csepegést. Ezek a berendezések rendkívül hálásak, ha karbantartásról van szó, hiszen filléres alkatrészekből, percek alatt javíthatók. Egy elöregedett gumi tömítés vagy egy elvízkövesedett úszó házilag is könnyen cserélhető, így nem igényelnek komolyabb beruházást a fenntartásuk során. A felső elhelyezésű típusoknál azonban számolni kell a lassabb újratöltődési idővel, ami több egymás utáni öblítés esetén várakozásra kényszerítheti a felhasználót.
Alsó elhelyezésű és monoblokkos rendszerek
Az alsó elhelyezésű tartályok sokkal közelebb kerülnek a WC csészéhez, és készülhetnek műanyagból vagy elegáns porcelánból is. A monoblokkos kiviteleknél a tartály közvetlenül a csészére támaszkodik, így nincs szükség összekötő csőre, ami esztétikailag és higiéniailag is kedvezőbb megoldás. Ezek a típusok általában víztakarékos, kétmennyiséges öblítő mechanikával rendelkeznek, ami környezetbarát választássá teszi őket. Ugyanakkor éppen a víztakarékosság az, ami a lefolyórendszer ellensége lehet, ha a kevés víz nem tudja megfelelően kitakarítani a vízszintes csőszakaszokat, ami idővel makacs dugulásokhoz vezethet.
A műanyagból készült alsó elhelyezésű tartályok a legelterjedtebbek az egyszerű szerelhetőségük és kedvező áruk miatt. Ezeknél a típusoknál általában egy vastagabb öblítőcső biztosítja a gyors vízszállítást, a tartályok pedig nagyon hamar újratöltődnek. Negatívumként említhető, hogy a tartály helyigénye miatt a WC csészét távolabb kell helyezni a faltól, ami mögött nehezebb a takarítás, és több por gyűlhet össze. Szakmai tapasztalatunk alapján bármilyen típust is választunk, a legolcsóbb modellek gyakran gyenge minőségű belső alkatrészekkel érkeznek, amelyek hamar elromlanak, ezért a tartósság érdekében érdemes a közép- vagy felsőkategóriás márkák mellett letenni a voksunkat.
Duguláselhárító szemmel nézve a legfontosabb szempont a tartály vízkapacitása és az öblítés ereje. A modern, 3 vagy 4,5 literes öblítések ugyan spórolnak a vízszámlán, de ha a lakásban hosszú vízszintes lefolyószakaszok vannak, a kevés víz nem viszi el a papírt a fővezetékig. Javasoljuk, hogy a tartályokat legalább 6 vagy 9 literes öblítésre állítsák be, mert a vízen megspórolt összeg többszörösét fizethetik ki később egy makacs dugulás megszüntetésére. Amennyiben bizonytalan a választásban, vagy a meglévő tartálya folyamatosan folyik és dugulást okoz, hívja bizalommal szakembereinket, akik segítenek a tartós és higiénikus megoldás kiválasztásában.
Eldugult a WC, és tanácstalan a megoldást illetően?
Sokszor a legegyszerűbb házi módszer is segíthet, ha tudjuk, pontosan mit és hogyan kell alkalmazni. Összeállítottunk egy minden részletre kiterjedő szakmai útmutatót, amelyben a lefolyótisztítás leghatékonyabb mechanikai trükkjeit mutatjuk be.
Kattintson ide a megoldásért: Eldugult a WC, mit csináljak? – Bevált házi praktikák és szakértői tanácsok egy helyen.