A fejlett társadalmak – mint Róma – robbanásszerű lakosságnövekedése, hívta életre a tisztább, higiénikusabb és kulturáltabb illemhelyek megvalósításának ötletét. A korábban elviselhetetlen állapotok (szag, látvány és fertőzésveszély) megszüntetése volt az elsődleges célja a beruházásoknak. A szennyvízelvezetéssel és szilárd burkolattal rendelkező közös illemhelyek már időszámításunk előtt megjelentek. Az ókori toalettek koedukáltak voltak, inkább egy nagy közös latrinákhoz hasonlítottak. A szennyvizet kivezették, a lakott helytől távolabbi folyóba vagy a tengerbe.
Ókori vízöblítés
A WC. öblítése általában tengervízzel történt, hiszen a sós öblítővíz a kórokozók nagy részét is elpusztította. Ezek a nyilvános latrinák, (foricák) bármely Római polgár rendelkezésére álltak. A személyi higiéniáról a sós vizes edények, és tengeri szivacs gondoskodott, mivel még a WC. papírt nem találták fel.
Érdekes képek a korabeli illemhelyekről
Cloaca Maxima története
És egy pár szó a híres Cloaca Maxima történetéről. A Cloaca Maxima (magyarul Nagy Szennycsatorna) Róma legnagyobb szennyvízelvezető csatornarendszere. Lucius Tarquinius Priscus etruszk származású római király terveztette és kezdte el építtetni az i.e. 6. században. Munkáját utóda, Lucius Tarquinius Superbus római király fejezte be a következő évszázadban.
Nyilvános WC. megjelenése
Majd később utcai nyilvános WC-ket hoztak létre a járókelők használatára. Ezt a szennyvizet a várostól távol a folyóba vagy a tengerbe vezették. A feljegyzések szerint Diocletianus császár idején már 144 nyilvános illemhely létezett Rómában, amit az állam tartott fenn.
És egy angol nyelvű videó ami bemutatja az ókori Róma illemhelyeit.
Amennyiben érdekesnek találta a cikket, olvassa még tovább: Minden amit a duguláselhárításról tudni érdemes.