A lefolyócsövek műszaki jellemzői és anyagai
A lefolyó hálózatok anyaga és műszaki jellemzői alapvetően befolyásolják a rendszerek tartósságát, működését és karbantartási igényeit.A lefolyócsöveket különböző anyagokból készítik, attól függően, hogy milyen típusú rendszerről van szó (csapadékvíz-elvezetés, szennyvízcsatorna stb.) és milyen igénybevételnek vannak kitéve:
1. PVC (polivinil-klorid)
Leggyakrabban használt anyag a háztartási lefolyórendszerekhez.
Könnyű, tartós és olcsó.
Ellenálló a vegyi anyagokkal és korrózióval szemben.
Nem vezeti a hőt, így jó hőszigetelő képessége van.
2. PE (polietilén)
Rugalmasabb, mint a PVC, ami jól jön földmozgás esetén vagy ahol nagyobb ütésállóságra van szükség.
Gyakran alkalmazzák nagy méretű szennyvíz- vagy esővíz elvezető rendszerekben.
3.Fémcsövek (acél, öntöttvas, réz)
Az acél és öntöttvas tartós és nagy teherbírású, ezért leginkább ipari és nagyobb léptékű rendszerekben használják.
A réz ritkább, de antibakteriális tulajdonságai miatt speciális körülmények között alkalmazzák.
4. Beton és vasbeton
Nagy átmérőjű csövek esetén alkalmazzák (pl. városi csapadékvíz-elvezető rendszerek).
Nagy teherbírású és tartós, de nehezebb szerelni és karbantartani.
5. Kerámia
Korábbi időkben használták, manapság már ritka. Elsősorban szennyvízelvezetésnél található meg még régebbi rendszerekben.
Műszaki jellemzők
Átmérő
A lefolyócsövek átmérője meghatározza a szállítható vízmennyiséget. A kisebb rendszerekben általában 32–110 mm átmérőjű csöveket használnak, míg nagyobb közművek esetén akár több méter átmérőjű csövek is alkalmazhatók.
Lejtés
A gravitációs lefolyórendszereknél a csövek megfelelő lejtése alapvető fontosságú a szennyvíz elvezetése szempontjából. Általában 3 ezrelék és 1 százalék között kell lennie a lejtésnek.
Szigetelés
Bizonyos helyeken a lefolyóhálózatot szigetelni kell a hőveszteség vagy a kondenzáció ellen, különösen fémcsövek esetén, amelyek gyorsabban veszik fel és adják le a hőt.
Nyomás és terhelhetőség
A csöveknek ellenállniuk kell a belső nyomásnak (főleg nyomóvezetékeknél), és a talajnyomásnak, illetve felszíni terhelésnek (pl. út alatt fekvő vezetékeknél).
Csatlakozások és tömítések
Fontos, hogy a csatlakozások szivárgásmentesek legyenek, ezért megfelelő tömítéseket alkalmaznak, különösen a nagyobb rendszereknél.
Ezek a műszaki jellemzők és tulajdonságok a későbbiek során nagyban befolyásolják a lefolyó élettartamát. Amennyiben a kivitelezés során a szakember nem tartotta be az előírt szerelési normákat és szabványokat, akkor sűrűn lehet számítani a dugulás kialakulására.
Hogyan csatlakoznak egymáshoz a lefolyócsövek?
A lefolyócsövek csatlakoztatása kulcsfontosságú része minden vízvezeték-rendszernek, legyen szó új építésről, felújításról vagy javításról. Az alábbiakban bemutatom a leggyakoribb módokat, amelyekkel a lefolyócsövek szakszerűen összekapcsolhatók otthoni vagy ipari környezetben.
1. Tokos csatlakozás (gumitömítéses)
Ez a leggyakrabban használt módszer műanyag lefolyócsöveknél (pl. PVC, KG csövek).
Jellemzői:A cső egyik végén található egy tok (bővített vég), amiben egy gumigyűrűs tömítés van.
A másik cső végét egyszerűen be kell tolni a tokba, kenőanyag (szilikonzsír) segítségével.
Előnyei: Rugalmas és szivárgásmentes
Könnyen szerelhető, nem igényel speciális eszközt
Szétszedhető és újra felhasználható
2. Ragasztott kötés (oldószeres ragasztással)
Főként beltéri vízszintes lefolyóvezetékeknél használják (PVC csövekhez).
Jellemzői: A csöveket oldószeres PVC ragasztóval rögzítik.
A ragasztó kémiailag „megmarja” a csőfelületet, így erős, egybeolvadó kötést hoz létre.
Fontos: Csak tökéletesen tiszta, száraz felületre szabad alkalmazni
Nem szétszedhető – egyszeri és végleges kötés
3. Menetes csatlakozás (főleg fém csöveknél)
Régi rendszereknél vagy speciális fém lefolyócsöveknél találkozhatsz ezzel.
Jellemzői: A csövek végén külső vagy belső menet van
Tömítéshez használhatók: teflonszalag, kóc, vagy menettömítő paszta
Hátrány: Nehezen szerelhető, nem rugalmas
Kizárólag fémcsöveknél alkalmazzák, például régi öntöttvas rendszerekben
4. Flexibilis csőbilincses csatlakozás
Ezt a megoldást különböző anyagú csövek (pl. fém + műanyag) vagy javítás esetén használják.
Jellemzői: A két csövet egy gumiburkolatú toldóelem fogja össze, amit fém bilincsekkel húznak meg.
Leggyakrabban javításoknál, átmeneti vagy nem szabványos illesztéseknél használják.
5. Idomokkal (T-idom, könyök, szűkítő stb.)
Bármilyen csatlakozásnál szükség lehet idomokra, például:
Könyökidom – 90°-os irányváltás
T-idom – elágazás
Szűkítő – különböző átmérőjű csövek összeillesztése
Ezeket: Tokos vagy ragasztott csatlakozással szerelik be
A rendszer típusától függően különböző formában elérhetők (PVC, PP, KG, HT)
Tipp: Mire figyelj csatlakoztatáskor?
Minden csatlakozás szivárgásmentes legyen
Kerüld az éles szögben történő irányváltásokat (használj ívelt idomokat)
Használj megfelelő lejtést (3 ezrelék és 1% között/m), hogy a víz szabadon tudjon elfolyni
Ha kültéri rendszerről van szó, fagyálló módon kell tervezni a csatlakozást